Donato Carrissi - Démoni Suttogás

A közeli antikváriumban leltem a könyvre, és kizárólag a borítója miatt választottam, mit sem sejtettem akkor arról, hogy egy igazi kincsre leltem.

"Rettenetes ​bűnténysorozat sokkolja az országot. Egy embernek aligha nevezhető szörnyeteg kislányokat rabol el és csonkít meg. Goran Gavila kriminológusnak és az általa irányított különleges egység tagjainak olyan pokoli régiókba kell leereszkedniük a nyomozás során, ahonnan alig-alig van visszatérés. A tettes mindvégig ördögien megtervezett, lidérces játékot űz velük, minden egyes feltárt gonosztette valamilyen üzenet, amely arra kényszeríti a csapat tagjait, hogy nézzenek szembe azzal a sötétséggel, amelyet valamennyien magukban hordoznak.
Versenyfutás az idővel és harc a mindannyiunk lelkében ott lakozó démonnal..."

"...az eltűnt személyek fele visszatér, és elmesél egy történetet. Egyeseknek viszont nincs semmi mesélnivalójuk, és visszatérnek korábbi életükbe. Mások kevésbé szerencsések: belőlük nem marad más, mint a néma test."

   Higgyétek el nem túlzok, ha azt mondom ez volt eddigi tapasztalataim legjobb krimije. Ennyire jól összedolgozott ilyen remekül félrevezetős könyv ritka kincs. Csak kapkodod a fejedet, mert mire összeollózol magadban egy lehetséges teóriát, addigra jön egy hatalmas pofon, és felnyögsz :"Ezt nem hiszem el!"
   Kegyetlen, brutális de mégis olvasható, tény, hogy nem rezeltem be tőle, de elgondolkodtatott és lesokkolt, hogy mennyi, de mennyi beteg ember van a világban, akik egyszerűen köztünk járnak, és ez az ami hátborzongató.
Sokszor én is úgy vagyok a vélemények olvasásával, hogy ó, ez biztos túlzás, nem lehet ennyire meglepő, de aztán számtalanszor sikerült meglepnie. Egyszerűen úgy lezárnia egy-egy fejezetet, hogy nem tudtam kibírni, hogy ne olvassam tovább. Na és a vége! Csak ennyit mondtam: Neeeeeee!

  Nagyon megszerettem a főszereplőt, Milát, aki önmaga is megjárta a poklot és azóta is küzd a démonaival. Igazán remek karakter, amolyan semleges személyiség, mégis remekül illett a történetbe. Illetve az egész nyomozócsoportot. Mindenkinek megvan a helye, a szerepe. Tökéletes.
Na és hogy ez a sok fényezés után miért is fogok levonni egy pontot a könyv értékelésénél?
 Én nem szeretem a misztikus szálakat, legalábbis olyan formátumban, ahogy itt kapjuk, nem. Médiumok...jajj neeee.

Mindezekért, és mindez ellenére ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a meglepő fordulatokat és az izgalmakat. Amúgy nekem az egész könyv amolyan "Gyilkos elmék" feeling volt. Szóval a sorozat rajongóinak meg főként kötelező!

  Ilyenkor önkéntelenül is felmerül a fejemben, hogy, aki leír egy ilyen történetet, (na jó itt igazából megtörtént események ihlették) nem e beteg elme ő maga is egy kissé!?

+ Egy Gondolat:
Csak azon morfondírozok, amit Goran Gavila mondott:  "Az ölés ösztöne valamennyiünkben megvan, de hála istennek, rendelkezünk egy szabályozó berendezéssel, ami lehetővé teszi, hogy kontroll alatt tartsuk és megfékezzük. Azonban mindig létezik egy töréspont."

Zsuzsi             

9/10
 
Alexandra könyvkiadó 2013
512 oldal

"Mila munkája során sokféle fényképet látott: gyermekekről készült felvételeket a tengerparton vagy az iskolai ünnepségeken.Ezeket a szülők, vagy más rokonok mutatták meg, amikor felkereste őket. A gyerekek eltűntek, hogy aztán másféle fotókon tűnjenek fel: gyakran meztelenül vagy felnőttruhákba öltöztetve a pedofilok gyűjteményében..."