Fülszöveg:
"Egykor a „Szél Fiai” voltak a Szahara nyugati felének rettegett urai…
Egy nap két férfi keres menedéket a tuareg táborában. Gaszel Szajah elszállásolja őket, de váratlanul katonák törnek rájuk, a fiatal idegent lelövik, az öreget elhurcolják. Gaszelnek meg kell bosszulnia a becsületén esett csorbát: megjárja a tikdabrai kietlen földet, a sivatag poklát, hogy vendégét kiszabadítsa, elrablóit pedig megölje. Nem is sejti, hogy a megbuktatott államelnök után kutat. A hatóságok hajtóvadászatot indítanak az önbíráskodó tuareg után, túszul ejtik a családját. Gaszel nem adja meg magát, és szörnyű bosszút esküszik…"
Libri kiadó 2016
346 oldal
Ezzel a könyvel párom lepett meg. Ismét egy olyan kötettel találtam szembe magam, amiről nemigen írtak véleményt, még a molyon sem, és nem is igen ismert/népszerű itthon. A hátoldalán elolvastam, hogy miről szól és mivel szeretem a kalandregényeket, reméltem egy jó kis fantáziadús történetet ismerhetek meg a könyv elolvasásával. Kicsit félve vetettem magam az oldalak közé.
Egy számomra teljesen ismeretlen világba csöppentem. Kicsit már hozzászoktam az északi vikinges helyszínekhez és karakterekhez. Ehhez képest ez a történet a Szahara sivatagába játszódik. Nekem elsőre nagy váltás volt ez, de hamar megszerettem a karaktereket és az oldalak előrehaladásával hozzászoktam ehhez a kicsit sem hétköznapinak mondható környezethez és helyszínekhez. Sok új dolgot ismertem meg a sivatagi emberekről és a sivatagról magáról. Izgalommal és nagy érdeklődéssel vártam mindig, hogy miként alakul a szereplők sorsa.
Egy érdekes népcsoporttal ismerkedtem meg, a Tuaregekkel. A főszereplő Gaszel Szajah ennek a népnek a legnagyszerűbb és legbátrabb harcosa volt. A sivatagban oázisok mellett élnek és szigorú (néha a mai embernek régimódinak mondható) szabályok közepette. Ők ezeket nagyon pontosan betartják, és ezek szerint élik mindennapjaikat. Ha viszont sérelem éri őket akkor a saját törvényük szerint büntetik meg a vétkest vagy vétkeseket. Hogy ezt véghezvigyék, akár hetekig hónapokig képesek távol maradni családjuktól a sivatagot járva a bűnt elkövetők keresésével és levadászásával. Csak ezt a küldetést tartják a szemük előtt, még akkor is ha nagyon veszélyes, és akár az életükbe is kerülhet.
Felettébb érdekesnek találtam ennek a népcsoportnak a saját törvényeit, ami a mai világ társadalmába már kicsit sem illeszkedik, sőt egyenesen szemben áll a mai törvényekkel, például számukra teljesen elfogadható büntetés a halál általi bosszúállás embertársukon.
Összességében egy kalandos, eseménydús és a mi társadalmunkkal teljesen ellentétes, egyedi kultúrát ismerhettem meg.
Az elejétől a könyv végéig Gaszel a szívemhez nőtt és folyton izgultam érte. Ez pont egy olyan olvasmány amit filmen is szívesen megnézne az ember. Nagyon örülök, hogy részese lehettem e nagyszerű kalandnak, és bárkinek ajánlom aki szereti a kalandregényeket.
Krisztián
10/10
Alberto Vázquez-Figueroa jelenleg Spanyolország egyik legolvasottabb kortárs szerzője. Több mint negyven könyve jelent meg, és mind nagy sikert arattak.
"- Az is durván hangzott, amikor azt hajtogattuk, hogy ki kell űzni innét a száz éve velünk élő franciákat. Sokan a személyes barátaim voltak, együtt jártunk iskolába, névről ismertem őket. De ütött az óra, amikor a szentimentalizmust félretéve végezni kellett velük. És megtettük. Vannak dolgok, amik a polgári erkölcs fölött állnak, és ez ilyen volt."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése