"Úgy tűnt, első pillantásra fülig beleszeretett a trónörökösbe, és amikor visszaidézte József pillantását, meg volt róla győződve, hogy ez kölcsönös volt."
Fülszöveg:
"1760-ban Zsófia, az utolsó bécsi boszorkány lánya szomorúan fogadja a Habsburg-trónörökös, József főherceg közelgő házasságának hírét. A lány évek óta titokban rajong Mária Terézia elsőszülött fiáért, és az esküvő napján úgy érzi, valamivel fel kell hívnia magára a főrangú ifjú figyelmét. Ám ehelyett egy másik fiatalember szeme akad meg rajta; a daliás Kolosy Károly, a királynő magyar királyi testőrségének tagja még párbajozik is érte…
Zsófia története egy szerelmi dráma súlyos következményei miatt Párizsban folytatódik, ahol az ő és a családja sorsa akarata ellenére is összekapcsolódik a Habsburgokéval – József császár után Marie Antoinette-ével is. A francia forradalom kitörése előtti években a királyi udvar látszólag fényűző élete mögött rejtett tragédiák sora húzódik meg, amelyekről csak az uralkodók bizalmasai tudhatnak. Közöttük van Zsófia is, aki hiába is próbálna kívülálló maradni, az egyre baljósabb események őt is magukkal sodorják, és hamarosan már a saját és a családtagjai életéért kell küzdenie."
Libri kiadó 2016
468 oldal
Szégyen ide, szégyen oda, én még eddig nem olvastam Mária Terézia korszakából, és Marie Antoinette-ről is csak filmet láttam, így egy külön élmény volt számomra ez az utazás egészen 1760- tól 1793-ig.
Ez a szerelemmel átitatott gyönyörű történet Felícia, az utolsó boszorkány illetve Zsófia, a leánya családtörténetét mutatja be 33 év felölelésével. Bécsből, egészen Párizsig, Marie Antoinette udvaráig.
Rengeteg történelmi, és egyéb mendemondákból származó információt meríthetünk a történetből, kezdve a fekete himlő járvány pusztításától, egészen Mária Terézia, illetve Marie Antoinette belső udvarában zajló intim részletekig. Imádom a valós történelmi események köré épített regényeket, így természetesen ezt is a szívembe zártam. Iszonyat nagy fantáziára, kutatómunkára, ismeretanyagra van szüksége valakinek, hogy egy ilyen történetet létrehozzon.
Ritka az olyan regény, ahol még jóval az olvasás után sem tisztázódnak le az érzéseim a főszereplővel kapcsolatban. Valójában az elején nem igazán szimpatizáltam Zsófival. Ezt a kis naiv, bájolgó, pimasz leányt (ahogy a könyv is említi, fruskát) ugyan nem lehet nem szeretni, de mégis, valahogy Felíciát közelebb éreztem magamhoz. Végül, ahogy egyre inkább idősödött és vele együtt fejlődött a személyisége, úgy kedveltem meg, szépen fokozatosan.
Nagyon tetszett, hogy a könyvben, mint javasasszonyként, boszorkányként említi Felíciát, mégsem rugaszkodik el a valóságtól, csupán egy gyógyfüvekkel gyógyító asszony, semmi ígérgetés, kuruzslás. Az egyetlen ilyen momentum a lányok "megérzése", "rossz előérzete", és ez is nagyon érdekes volt, pláne ahogy mindez továbböröklődött generációról generációra.
Szerkezetét tekintve nekem tetszett ez a fejezetenként időrendben haladó felépítés. Ugyan a 270.-oldaltól volt egy olyan érzésem, hogy egyre több minden történik, mégis olyan volt, mintha nem történne semmi.
De ettől eltekintve végig fenntartotta az érdeklődésem.
Ez amolyan igazi könnyű nyári fuvallat volt. Szerelemmel, a nők mindennapi apró cseprő gondjaival és gondolataival, egy csepp boszorkánysággal. Pontosan az a regény, amit szívesen viszel el a nyaralásra, vagy vonulsz el vele a szobád rejtett kis zugába, hogy mint egy rózsaszín szappanbuborék, körbeöleljen, és elfelejthesd a saját gondjaidat.
Örülök, hogy megismerkedhettem Fábián Janka történeteinek stílusával, nem csalódtam, sőt felettébb elégedett vagyok, biztosan olvasok még tőle. Legközelebbre a Koszorúfonat című regényét néztem ki magamnak.
(Nem is gondolná az ember, hogy mekkora felüdülés néha magyar neveket olvasni! A rengeteg Mr.Hamilton, Mrs.Townsend után végre, Zsófia, Károly, Sándor, és egyéb szép magyar nevektől nyüzsgő olvasmányhoz lélekben sokkal közelebb kerülhetünk.)
Zsú
9/10
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése