Fülszöveg:
"Az egyszerre felkavaró és lenyűgöző könyv a Washingtoni Egyetem 1936-os nyolcpárevezős olimpiai csapatáról szól, arról a csapatról, amelyik átformálta az evezősportot, és amerikaiak millióinak figyelmében fürdött. A kihívás, amellyel szembenéztek, az első pillanattól reménytelennek tűnt. A fiúk favágók, hajógyári munkások, farmerek családjából származtak. Sorra meg kellett küzdeniük az elképesztő fizikai és pszichés nehézségekkel, majd mindezek tetejébe külön csatát kellett vívniuk a sportágat hosszú ideje uraló keleti parti elitcsapatokkal, bankárok és szenátorok fiaival.Bár a kötet az együttes erőfeszítés krónikája, elsősorban Joe Rantz életén keresztül mutatja be az eseményeket, aki tizenévesként család és kilátások nélkül azért veti bele magát az evezésbe, hogy helyreállítsa lerombolt önbecsülését, valamint hogy megtalálja helyét a világban. A múlt démonjai, a gyötrelmes családi háttér és a pusztító szegénység szorításában Joe tisztán látja, hogy csakis akkor maradhat diák, ha helyet kap az egyetem elsőéves evezőscsapatában. A fiúkat egy titokzatos, rendkívül elszánt edző válogatja össze és egy különc angol csónaktervező segíti, ám ami nyertes csapattá kovácsolja őket, az leginkább az egymás iránti elkötelezettségük. Miután végre megszerzik az olimpiai indulás régóta áhított jogát, életük legnagyobb kihívásával kell szembenézniük: az 1936-os berlini „náci” olimpián Hitler és társai figyelő tekintete előtt kell versenybe szállniuk a bivalyerős német és olasz csapattal."
Cartaphilus könyvkiadó 2016
416 oldal
"Az evezés művészet. A művészetek művészete. A mozgás szimfóniája. Evezés közben az ember közel jut a tökéletességhez. Kegyelmi állapotba kerül. Megérinti önmaga legbelső magját. A lelkét."
George Yeoman Pocock
Ezzel a könyvel kedvesem lepett meg. Olvastam már igaz történeteket ( Rendíthetetlen,Felettünk a csillagos ég)és mindegyik nagy élményt jelentett számomra. Utánanéztem ennek a könyvnek kicsit, de nálunk még nemigen olvasott. Még a molyon sem láttam róla véleményeket. Külföldi oldalakon viszont jókat írtak róla és ez egy kis megnyugtatásként hatott rám mielőtt belevágtam a történetbe.
Brown elsősorban Joe Rantzon keresztül mutatja be a történéseket. A könyv elején egyből rengeteg szereplővel ismerkedhetünk meg, akiknek az életútjukat sok helyszínnel és évszámmal tarkítja az író. Ezen a részen számomra kicsit nehézkesen ment a haladás, de miután mindenkivel megismerkedhettünk könnyedebbé vált a történet olvashatósága, és ez szerencsére a kötet végéig kitartott.
A cselekmény két szálon fut egy időben, és ezt az író folyamatosan váltogatja. Egyszer Amerikában vagyunk másszor ugyanabban az időben a náci Németországban. Ettől még inkább élvezhető a történet. Ami még nagyon tetszett, hogy időnként képek is vannak az oldalak között elrejtve, ami egy-egy jelentős momentumot örökít meg.
A cselekmény két szálon fut egy időben, és ezt az író folyamatosan váltogatja. Egyszer Amerikában vagyunk másszor ugyanabban az időben a náci Németországban. Ettől még inkább élvezhető a történet. Ami még nagyon tetszett, hogy időnként képek is vannak az oldalak között elrejtve, ami egy-egy jelentős momentumot örökít meg.
Joe Rantz
Az evezésről mindeddig elég gyérek voltak az ismereteim, de a könyv részletesen ismertette velem a sportág minden csínját-bínját. Kívülről nézve nem tűnik nehéznek, viszont belülről ez egész teljesen másként fest. Ahhoz, hogy egy evezős csapat megnyerjen egy olimpiát nagyon sok, összetett dolognak kell egyidejűleg sorozatban tökéletesre sikerülnie. Ezzel a csapattal ez pont így esett. Kell először is egy nagyszerű hajó. Ezt George Yeoman Pocock hajóépítő szolgáltatta. Másodszor egy olyan nyolc főt számláló evezős csapat, és egy nagyszerű kormányos, akik teljesen megbíznak egymásban és harmóniában tudnak együtt dolgozni. Ezt a kilencest Seattle városa szolgáltatta. Harmadszor kell egy nagyszerű edző, esetünkben Al Urbrickson személyében, aki felismeri a tehetségeket és sok edzéssel összekovácsolja a kilenc bajnokjelöltet. Ez a három fő dolog és sok kisebb szerencsés egybeesés kell ahhoz, hogy amerikai csapat nyerhessen, épp Németországban 1936-ban az olimpián, megelőzve Hitler német egységét és a híres angolokat.
Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű történetnek. Bárkinek ajánlom aki szereti a megtörtént eseményeket feldolgozó könyveket. Illetve azoknak is, akik nincsenek oda annyira az evezésért vagy akár a sportokért, mert tényleg nagyszerű inspiráló és motiváló gondolatokat olvashatunk a kötetben. Ezt az is bizonyítja, hogy kétszer el is érzékenyültem kicsit olvasása közben. Remélem egy kis kedvet csináltam a könyv kézbevételéhez!
Krisztián
10/10
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése