"Ahhoz, hogy valaki tudja, megsértik a jogait, vagy ő sérti meg
valaki másét, először azzal kell tisztában lennie, hogy vannak jogai, és
tudnia kell, mik azok."
Fülszöveg:
"Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül.
Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába."
Libri kiadó 2015
404 oldal
Mélységes dühöt váltott ki belőlem ez a könyv. Egyszerűen abszurd az egész úgy ahogy van. Csak olvastam és az a kérdés forgott az agyamban, hogy "ez most komoly?".
Belecsöppentem egy olyan világba, ahol (klisé, de nincs jobb kifejezés rá) agymosáson mennek keresztül az emberek, egészen a születésüktől fogva. Az iskolákban hamis történelmet tanulnak, amivel egy talmi képet alakítanak ki bennük a világról. Ezenkívül állandó megfigyelésben tartják őket, és ami még megdöbbentőbb, hogy nem csak az állam ügynökei, hanem a saját szomszédai, rokonai, munkatársai, bárki feljelentheti őket, akár csak egy rossz szóért a vezetőségről, és mehet is a börtönbe. Szinte a napjuk minden idejét elfoglaltságok teszik ki, annak érdekében, hogy minél kevesebb idejük jusson a magánéletükre, (netalántán még nekiállnak búslakodni a sanyarú sorsukon,) ehelyett csoportos foglalkozásokon kötelesek részt venni, ahol akár nyilvánosan megalázzák (meg kell hogy alázzák) egymást. Ezzel is elérve, hogy a mindennapjaik minél nagyobb részében figyelhessék, felügyeletük alatt tarthassák őket.
A társadalmi szabályok is teljesen érvényét vesztik, ha kiszabadulnak az országból, hiszen náluk a bűnösök legfőképpen a nem rendszerhű polgárok, míg egy drogkereskedő vígan élheti az életét, ha elég hűséges a Kim dinasztiához, és törvényeihez.
Egyszerűen döbbenet, mintha egy üvegbúra alatt élnének.
Még jó, hogy itt volt az én drága férjem, hogy olvasásaim után rázúdíthattam mérhetetlen dühömet, és csak mondtam, és mondtam neki a monológomat, és persze a nyomdafestéket nem tűrő véleményemet. :-)
"...minden nélkülözhető - az otthonunk is, a hazánk is. De a többi ember nélkül, a családunk nélkül sosem boldogulhatunk."
Nagyon érdekes volt számomra, hogy ennek a konzervatív, hamis, és korlátok közé szorított neveltetésnek később milyen hatásai vannak a modern társadalomba való beilleszkedésnél. Különösen a bizalmatlanság, az állandó rettegés, hogy valamit rosszul csinál, és azért megtorlás jár, ami erősen meggátolja, hogy nyitott legyen egy új világra, és egyben ez az egyik legjobb módszere is a Kim dinasztiának arra, hogy rettegésben tartva fenn tudja tartani diktatúráját.
Hihetetlen, de igaz. Mint ahogyan Hienseo Lee is megírta, ez a diktatúra azért tud fent maradni még mindig, mert túl sok ember hal meg érte.
Az észak-koreaiak is ugyanolyan emberek mint mi. Szeretnek nevetni és jókat enni, szomjaznak a gondtalanságra, és a mindennapos apró cseprő örömökre, de nekik ez az ország vezetői szerint nem jár meg. Nem hagyják őket kibontakozni, rájuk kényszerítik a saját gondolataikat, és teljesen függővé teszik őket kiszolgáltatva a rendszer önkényes törvényeinek. De mivel semmit nem tudnak a környező világról, nem is tudják, hogy lehet másképp is élni, hogy alapvető szabadságukhoz ugyanannyi joguk van, mint nekünk.
Zsú
10/10
"Azok az észak-koreaiak, akik nem hagyták el az országot, képtelenek kritikusan gondolkodni, mert nincs összehasonlítási alapjuk - nem ismernek korábbi kormányzatokat, másféle politikát, más társadalmakat a világban."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése